Na ja

Kiürült Budapest, dugó sehol. Messze nem az történt, amire számítottam, vagyis, ki kell mondani, tévedtem. De nem lehet folyton siránkozni, az élet megy tovább, inkább nézzük, hogy mi is történt a mai napon. 1. A BKV buszai, villamosai, stb., a szerződéseseket kivéve, nem jártak. 2. A korábbi tapasztalatokból okulva sokan úgy döntöttek, otthon maradnak, és meghosszabbítják a hétvégéjüket. 3. Ezáltal alig volt valaki az utcán. 4. Alig dolgozott valaki. A következmény: Ezt a napot bizony be kell pótolni. Vagy, ennyivel rövidült meg a nyári szabadságunk. Mindenesetre nyereséggel ezt a napot nem zárhatjuk. Vagyis ki kell mondanunk, sőt fel is kell fognunk, hogy a sztájk rossz. Nem lehet minden ügyért sztrájkolni, mivel gazdaságtalan, mind az államnak (vagyis a társadalomnak), mind a munkáltatónak, mind a dolgozónak. A sztrájk a munkavállalói nyomásgyakorlás VÉGSŐ, és nem egyetlen eszköze kell, hogy legyen. Ugyanakkor elkerülhetetlen. És mégis bosszankodunk miatta. Hiszen az egésznek ez a célja. Semmilyen cégre nem tud csak a dolgozók szervezete elegendő nyomást gyakorolni, mivel akkor keresnek mást a cégek. A sztrájk egy kiáltás, egy, a munkavállalók elkeseredettségében elhangzott segélykérés. Ugyanakkor nem mindegy, hogy ki is kezdeményezi a sztrájkot, és milyen érvrendszerrel. Erről már korábban is írtam. Ezt azzal egészíteném ki, hogy bár a sztrájkokat a szakszervezetek vezetői hirdetik ki, ők maguk nem sztrájkolnak. Kissé abszurdan hangzik, mivel ez egyfajta póz, a hős harcos póza, aki mindig ott áll a vártán, és szabdalja a kapitalizmus csápjait. Holott ez nem több, mint jól felfogott érdek. Ha ők is sztrájkolnának, jogosan merülne fel a követelés, hogy ők se kapjanak fizetést ezért a napért, ahogyan a többi dolgozó sem kap. Márpedig a szakszervezetiek állása biztos (nem lehet őket kirúgni, mivel szakszervezeti vezetők), nem úgy, mint hosszú sztrájk esetén a "mezei" munkásé/buszsofőré, és nem egy esetben havi másfél milliós fizetést kapnak, amit a busz-, villamos-, stb- vezetők dobnak össze nekik. Összefoglalva: Aki sokat markol, keveset fog. Vagyis: Hogyha túl sokat sztrájkol egy szakszervezet, akkor elveszti a társadalom támogatottságát (lsd. VDSZSZ), ami az erejét adja, így maga a sztrájk nem lesz több, mint a munkanélküliség, illetve a munkakerülés finomabb megnevezése.

Nemrég zuhant le egy MIG-29-es egy alacsony áthúzást követően. Eddig ez a harmadik gépveszteség. Ez persze nem tűnik soknak, de mindössze 14 gépünk maradt üzemben (28-at kaptunk az orosz államadósság egy részének fejében a 90-es évek közepén). Ennyi maradt a légvédelemre, szerencsére ez elégnek tűnik 2010-ig. Akkor jönnek a mi nagy, magyar, nemzeti színűre festett Gripenjeink, ami természetesen bármit, ami illetéktelenül behatol a légtérbe, legyen az léggömb vagy egy klingon űrhajó, visszafordít, megállít, lelő. Na, ez nem igaz. A gép választása is jelzi, hogy mennyit tudunk önnön védelmünkre költeni. Ausztria nem Gripeneket, hanem Eurofightereket vásárol, méghozzá többet. Ez azt jelenti, hogy az osztrák légierő tűzereje mellett igen kicsi a jelentőssége a miénknek. (Az Eurofighter nagyobb, gyorsabb, jobban emelkedik, és sokkal több fegyvert vihet magával, ezáltal remek "lelövési aránya" - háború nem volt, ez gyakorlaton befogást jelent, ami majdnem biztos találat - van, viszont drágább. Nem azt mondom, hogy vegyük meg őket. De az azért elgondolkodtató, hogy nyugati szomszédaink sokkal többet költenek értékeik védelmére, pedig a biztonsági helyzetük jobb is mint a mienk. Ennyi

Na az. Holnap BKV-sztrájk, és hivatásos sztrájktörőként nem megyek iskolába. Bár a lehetőség adott volna. Mindenesetre sokkal kényelmesebb lesz itthonról nézni hogyan omlik össze a város (írhatnám akár nagybetűvel is, mivel számunkra ez a "CITY", de máshonnan nézve egy koszos kisváros. Nézőpont kérdése az egész. Később talán ebből is lesz egy szép bejegyzés. Talán. Visszakanyarodva:) a szemünk láttára. Az alapfelállás persze nem fog változni, mindenki egymásra mutogat, amiért a dolgozók bemondták az unalmast, és nem VDSZSZ módra, suttyomban, teljesíthetetlen követelésekkel, hanem mondjuk ki, megalapozott érvelésrendszerrel, mellyel a lakosság többsége egyetért. Vagyis a sztájkkal is. A kedves kormányzó párt(ok?)nak pedig el kellene (milyen szép is a feltételes mód) ismerni(ük?) a KOLLEKTÍV felelősségüket, és ennek tudatában cselekedni. És arra is folyamatosan emlékezve, hogy a választópolgárok nem hülyék, és elegük van mindebből, ami ma (és az utóbbi 10 évben, igen, szándékos a 97-es kezdődátum) történt, történik a pénzükkel. A jelenlegi elit nagy szerencséjére EDDIG nem bukkant föl egy ütőképes "harmadik út", de - remélem - nem várat sokákáig magára.

Mindenesetre szokatlan. Barcelonában több hónapja nem esett eső, és ezért a szomszédos tartományok vízkészletét kénytelenek használni. Ötven éve nem láttak ilyen szárasságot. A vicc (?) az, hogy kis hazánkban sehol nem lehet erre utaló cikket látni. Mindenesetre nem laknák olyan helyen, ahol a vízkészletek alig 20%-a van még meg. Vagy elköltözünk északabbra, vagy hozzálátunk tevéket tenyészteni... Még ha árad a Tisza, akkor is ideje lenne erre gondolni. Persze háborítatlanul ülhetünk a fűtött lakásban, bekapcsolva a légkondit, de sajnos ettől kívül (ahonnan az életünk fenntartásához szükséges dolgokat szerezzük) nem lesz jobb, kiegyensúlyozottabb a klíma. Sajnos. Az eredeti cikk: http://kurier.at/nachrichten/148971.php

Az. Reggel persze ketten fizikázni a tanárral, 30 percig. A gond csak az, hogy mindent az EGYETLEN diáknak kell kitalálni. Húzós. De ettől lehet fejlődni. Legalábbis vigasztal ez a tudat.

Nem szeretem. De nem is utálom (legalábbis a volánnál nem jobban). Ők üzemeltetik ugyanis azt a buszt, amivel suliba járok. Vagyis pénteken, ellentétben kb. 200000 diáktársammal, nekem LESZ iskola. Szombaton viszont nekem sem. Mindenesetre érdekesnek tartom, hogy a BKV remek kihasználtságú járatot (40, gyors 40) kiad alvállalkozónak. Ha az tényleg olcsóbban tudja megcsinálni, ráadásul jobb minőségben, akkor üzemeltessék ők az egész rendszert. Megj.: A koalíciós válság elérhetne végre Demszkyig. Bezárva.

Na igen, kezdődik. Most, hogy elmúltam 17 és fél éves, felköszöntöttem az első 18 éves barátomat, úgy gondolom, ideje (ha kissé makogva és erőtlenül is) elkezdeni ezt a témát. Nem akarok senkit sem megrémíteni, nem fog fájni (legalábbis nekem nem nagyon).